Bátori Jankának hívnak. 11. osztályos ének-zene tagozatos diák vagyok.

Az első zenei élmények

Már kisgyermek koromban érdekelt a zene. A családom zene szeretete hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a zenét. Volt példaképem is, mégpedig a nővérem. 12 év korkülönbséggel szinte természetes volt, hogy azokat a dalokat tanultam meg, amiket ő hallgatott és tanult éppen.

Miután idekerültem az Eszterházyba és lehetőséget kaptam a kamarakórusban, nem volt kérdés, hogy ezzel fogok foglalkozni. Az első fellépések még inkább meggyőztek arról, hogy érdemes lenne hivatásként tekintenem a zenére, azon belül az éneklésre.

Zenei stílus és alkotás

Zenei stílusom végtelenül sokszínű, ezt mutathatja a Spotify Wrappem. A cirka 100 évemmel bátran mondhatom, hogy vén csoroszlya vagyok a kortársaimhoz képest.

A kezdeti Abba lázam és a Rómeó és Júlia musical iránti rajongásom hozta létre a mostani Jankát.

Sokakkal ellentétben én szeretem előbb kitalálni a zenéim alapharmóniáit és csak utána a dalszöveget rá.

A fő témám általában önmagam megkeresése. Ez takarhat boldogabb ritmusba öltöztetett dalt, illetve mély és borús melódiát is.

Idén vettem rá magamat, hogy a továbbtanulásom érdekében fejlesszem zongora tudásomat. Kezdetben autodidakta módon kezdtem a zongorázást, csak úgy, mint a gitározást. Most jutottam el odáig, hogy tudni szeretném egy adott hangskála felépítését és a zenében való használatát.

Hatások és inspirációk

Legnagyobb zenei példaképemnek Presser Gábort tartom. 🙂

Nagyban hat rám a saját környezetem a dalszövegek írásakor, ugyanis ezekből merítem az ihleteimet.

Eddigi munkák és projektek

A „Tovább” című dalomra vagyok a legbüszkébb. Ez volt az első dalom, és volt szerencsém zenekarral feldolgozni.

Egyszer nagyon sürgetett az idő és koncert előtt 3–4 nappal találtuk ki az első zenekarommal, hogy kéne még saját dalt játszani, így született meg az „Így vagy tökéletes” című dalom.

Fontos állomás volt a zenei utamon, amikor tavaly jelentkeztem a „Jászság hangja” tehetségkutató versenyre, ahol a döntőben Vincze Lilla, a Napoleon Boulevard énekesnője volt a zsűri elnöke, és azt mondta rólam, hogy érdemes a zenéléssel foglalkoznom. Papírjára azt írta velem kapcsolatban, hogy „nagyon jó előadó”, ez azóta is sokat jelent számomra!

Koncertek és színpad

A fellépések engem nagyon sok adrenalinnal bombáznak, bár nem volt ez mindig így. Emlékszem, hogy az első fellépésem alkalmával egy szál gitárral léptem ki egy diáknap keretén belül, szemben a diák/szülő sereggel, és igencsak remegett kezem-lábam.

Határozottan az egyik kedvenc koncertélményem volt, amikor legelőször léptem fel az első zenekarommal. Az emberek szeretete átjárt és csodálatos érzéssel töltött el, amikor velem együtt énekelték a feldolgozásokat, amiket előadtunk.

Nincsenek nagy koncerthelyszín-álmaim, de egyszer-kétszer meg szeretném tölteni a Budapest Parkot!

Zeneipar és jövőkép

Ma hiába van női egyenjogúság, mégis valahogy a nők el vannak nyomva a zeneiparban (ahogyan az élet más területein…). Személy szerint a férfi előadók sokkal jobban el tudják magukat adni a nagyérdemű közönség előtt.

Ennek ellenére vannak kivételek, akik igazán felkapottak lettek, ilyen például Billie Eilish, Lady Gaga vagy a megosztó Taylor Swift.

Legfontosabb egy kezdő zenész számára, hogy higgyen magában és merjen önazonos lenni. Pont azért fogják kedvelni az emberek, mert külön stílust teremt meg.

Hú, hogy hol látom magam 5 év múlva? Jó kérdés. Lássuk csak: 21 éves leszek. Az ember ilyenkor még tervezget. Jó volna akkorra már egy kezdő kis énekesnek lenni, akinek néha-néha megjelenik egy-két dala, amit az emberek szívesen hallgatnak.

Egy szóban

Rapszodikus.

Rituálémmá vált, hogy kb. az összes nagyobb fellépésem előtt egy bizonyos „superman-állásban” (kis terpesz, csípőre rakott kéz) helyezkedem el… ez elvileg magabiztosabbá teszi az embert.

Most legszívesebben az Abbától a „The Winner Takes It All”-t hallgatnám.