2025 szeptember 14-én este 23:30-kor útnak indult a 12. A, B ésC osztályok és kísérő tanáraik Olaszországba, Cavallino felé. A 12 órás úton 3-4 óránként álltunk meg, nyújtózkodni, járni egyet. Az út gyorsan eltelt, és már másnap délben a cavallinói Joker kempinghez értünk, ahol elfoglalhattuk a 4–5–6 fős kis házainkat, amelyek a következő egy hétig otthonaink voltak. Kipakolás után legtöbben lementünk a partra, ami a házaktól mindössze két perc sétára volt. A homokos tengerpart és a rengeteg kagyló csodás élmény volt mindenki számára. A hétfői napunk így a kipakolásról, berendezkedésről és a hely felfedezéséről szólt. Az esti megbeszélés után, amelyet Vizes Lajos tanár úr tartott a következő napok programjairól és a hely házirendjéről, mindenki visszavonult és kipihente a hosszú út fáradalmait.
Kedd
A keddi napon kilenc óra tájékán összeszedtük magunkat, és elindultunk a cavallinói piacra, ami a kempingtől negyedóra sétára volt. Itt kísérő tanárainkkal időt megbeszélve szabad programra kaptunk lehetőséget. A legtöbben a piacot fedeztük fel, de volt, aki a közeli Ali bevásárlóközpontba ment beszerezni pár dolgot. A piac gyönyörű volt: rengeteg kerámiát, bőrtáskát, kabátot, kesztyűt lehetett találni, és a kedves helyiekkel megpróbálni alkudozni. Mindhárom osztály csodás dolgokat szerzett be ezen a piacon: volt, aki magának, volt, aki az otthoniaknak.
Délre visszaérkeztünk a kempingbe, és onnantól estig strandolás, közös kártyázás vagy éppen a város felfedezése kisebb csoportokban volt a program. A tanárok engedélyével vacsorázni is ki lehetett menni, és ezt sokan ki is használták, hiszen az olasz ízek egyszerűen fergetegesek voltak az egész hét alatt.
Szerda
A szerdai napunk viszonylag korán kezdődött: busszal az egész évfolyam elindult a cavallinói kikötőhöz, ahonnan hajó vitt minket egy félórás út alatt Velence kikötőjébe. Itt a tanár úr idegenvezetésével megnéztük együtt a Sóhajok hídját, és elsétáltunk a Szent Márk térig, ahol közös képet készítettünk, és megtekinthettük a gyönyörű székesegyházat is. Itt a tanárainkkal megbeszélve kaptunk szabadidőt, így kisebb csoportokban elindultunk felfedezni Velencét. Valakit a szűk, mesebeli utcák nyűgöztek le, valaki beült egy isteni kávéra vagy pizzára. Aki ügyesen tervezte meg az útját, az eljuthatott Velence leghíresebb hídjához, a Rialtóhoz. A szabadidő röpke három óra volt, ami alatt nem lehetett minden gyönyörűséget megnézni, de láthattunk gondolásokat, karneváli, színes maszkokat és megannyi szépséget ebben a mesebeli városban, ami mindenki számára felejthetetlen élmény maradt. Velencéből egy órakor indultunk tovább szintén hajóval a kis szigetekre: Murano és Burano csodáit felfedezni.
Murano szigetére érve egy előadással vártak minket, ahol megnézhettük, hogyan készül a muranói üvegből egy váza és egy apró üvegszobor. A bácsi rendkívüli módon mutatta be nekünk, és hihetetlen gyorsasággal készítette el a szemünk láttára ezeket. Ezután volt lehetőségünk vásárolni ezekből az üvegművekből, amelyek szépsége világhírű.
Ezután hajóval Burano szigetére indultunk. Burano különlegessége a rikítóan színes kis házakban rejlik, ezek az egész várost körbeölelik. Itt nincsenek szomorú, egyszínű házak, csupa élet és vidámság minden. Itt is következett egyórás szabadidő: valaki a várost fedezte fel, valaki ebédelt egy igazi jó olasz tésztát vagy pizzát. A nap végén legtöbben a hosszú felfedezés után a tengerparton, a parkban ülve vártuk a hajó hazaindulását Cavallinóba. Este hét órára értünk vissza a kikötőbe, és egy bevásárlás után, nyolc óra után már a kempingben voltunk. Ezután már csak a pihenés és a nap megbeszélése volt az esti program.
Csütörtök
A korai kelés és a hétórás indulás után Cavallinóból háromórás út vezetett a Garda-tóhoz, Sirmione kisvárosába. A város a fagyijáról és a tájról híres, amely körbeöleli az egész helyet. A Garda-tó látványa mindenkit lenyűgözött: az egész tavat magas hegyek veszik körbe, amelyek szinte már a felhőkig érnek, emellett a víz színe is csodálatos. Egy rövid, szabadprogramos városnézés után a három osztály elindult hajózni a helyi kapitányokkal, akik körbevittek minket Sirmione körül, és megmutattak nekünk minden látványosságot. Emellett elmondták, hogy a tó közepe hetven fokos. Nem töltöttünk itt túl sok időt, de Sirmione tája, szépsége és gazdagsága mindenkit levett a lábáról.
Ezután egyórás út után Veronába álltunk meg, amit senkinek sem kell bemutatni, hiszen világhírű. Tanár úr vezetésével megnéztük az Arénát, a római kori amfiteátrumot, és ellátogattunk Júlia házához, ahol megcsodáltuk az erkélyét, és aki szeretett volna, meg is foghatta a Júlia-szobor mellét, ami a szóbeszédek szerint szerencsét hoz. Ebben az udvarban rengeteg lehetőség volt a szerelmeseknek lakatot tenni, fotózkodni vagy éppen üzenetet hagyni a „szerelmes falon”, ezt rengetegen ki is használták. Itt is kaptunk szabadidőt a felfedezésre, és körbenézhettünk a főtéren, a kis utcákban és a boltokban. A főtéren rengeteg régi épület volt látható, amelyek eszméletlen szépek voltak.
A nap utolsó megállója Padova volt, ahol megnéztünk egy szoborparkot és a Szent Antal-bazilikát.
Este tíz órakor értünk haza, ezután már csak a pihenés következett.
Péntek, szombat
Az utolsó két napunkon semmilyen kötött programunk nem volt már. A kis csapatok szétszéledtek, és együtt fürödtek, kártyáztak, tanáraikkal közösen főztek, vagy éppen az egyes osztályok tagjai összeismerkedtek. Egy biztos: ezalatt a hét alatt a kempingben ritkán volt csend, illetve azt hiszem, csak a szieszta ideje alatt volt a hely zene nélkül, hisz vittük magunkkal a jókedvet. A két nap alatt kipihentük a rengeteg városnézést és a csodás helyeken való sétát. Az utolsó napjainkat rengeteg nevetés, fürdőzés, napozás és jókedv jellemezte.
Az egész hétre talán Melinda tanárnő szavai, a „Dolce Vita” – édes élet – illenek a legjobban, hiszen itt belekóstolhattunk a szabadságba, a rendkívüli olasz gasztronómiába és a végtelen vidámságba. Ez az együtt töltött idő közelebb hozott mindenkit: az osztályokat egymáshoz, és a tanárokat a diákjaikhoz.
Vasárnap
Reggel hazaindultunk: nyolcórás indulással és kisebb késéssel Egerbe értünk fél kilencre. A sofőrünk remek volt, és hálásan köszönjük nekik ezt a csodás utat, emellett a tanárainknak és az iskola vezetőségének is a lehetőséget.
(Jelentem: a 12. évfolyam biztonságban hazaért, kipihente magát, és készen áll visszatérni!)-a szerk
Napivlogok instagrammon és facebookon….
Fotók: Kovács Jácint
Csoportképkek: Gál Csenge
