Az Autizmus Világnapja április 2-án van, melyet az ENSZ 2007. december 18-án jelölt ki azzal a céllal, hogy felhívja az emberek, sőt az egész világ figyelmét az autizmusra. Ennek érdekében évről évre országszerte programokat szerveznek. Egyre népszerűbbek azok a rendezvények, amelyek mozgásra ösztönzik az embereket, mint például a séták és futások, melyekhez már évente több ezren csatlakoznak. Idén például a Magyar Zene Házában is tartottak programokat ennek kapcsán.
Az autizmusról
Sokan nem is ismerik az autizmust, sőt nem is szeretnék megismerni. Sajnos rengeteg fiatal előítéletesen áll az autizmussal élőkhöz, gúnyt űz belőlük anélkül, hogy bármit is tudnának róluk. Pedig minden autista gyermek vagy felnőtt ugyanolyan értékes ember, mint mi, sőt, sokszor különleges képességekkel is rendelkeznek. Lehet, hogy az agyműködésük eltérő, nehezebben olvasnak, tanulnak vagy kommunikálnak, de gyakran kiváló zenészek, művészek vagy sportolók.
Milyen az autizmussal élők mindennapjai?
Az élet mindennapi kihívásai, amelyek számunkra egyszerűek és maguktól értetődőek, számukra gyakran sokkal nehezebbek vagy ijesztőek lehetnek. Az iskolai napokat is máshogy élik meg, kapcsolataik kialakítása – legyen szó barátokról vagy családról – sokszor nagy kihívást jelent számukra. Szomorú valóság, hogy sok autista gyermek nem támogató családban nő fel, hanem otthonokban él, vagy olyan családban, ahol nem foglalkoznak velük megfelelően. Emiatt előfordul, hogy egyesek nehezen vagy egyáltalán nem beszélnek. Azonban a megfelelő pedagógiai támogatás és bizalom segíthet nekik a fejlődésben. Ahogy minden gyermek, ők is gondoskodásra és szeretetre vágynak.
Vannak autista gyermekek, akik nehezebben kezelik indulataikat, nehezen viselik más gyerekek jelenlétét vagy az érintést. Számukra kifejlesztettek olyan fejlesztõ feladatokat és játékokat, amelyek segítik őket ezekben a helyzetekben. Az autizmussal élő gyermekek ugyanúgy tanulnak matematikát és irodalmat, mint más diákok, de emellett számos speciális foglalkozásban is részt vesznek, hogy fejlesszék képességeiket, köztük az indulatkezelést is.
Saját tapasztalataim
Szerencsés vagyok, hogy kiskorom óta testközelből ismerhetem az autizmussal élő gyermekeket, hiszen mindkét szülőm ilyen gyerekekkel foglalkozik. Idéntől kezdve pedig édesanyám munkahelyén, aki gyógypedagógus, órák keretében is találkozom velük. Minden szerdán egy kisebb csoportnak tartunk foglalkozást, amelynek célja, hogy megtanuljanak figyelni a másikra, tisztelni és megbecsülni egymást. Hiszen számukra egy rossz szó is elég lehet ahhoz, hogy egy apró konfliktus verekedéssé fajuljon.
A foglalkozások alatt rengeteget tanultam róluk. Eleinte idegen voltam számukra, de mára eljutottunk oda, hogy amikor megkérdezzük, mi volt a legjobb dolog az órán, valaki azt válaszolja: “Itt volt Réka „néni” is!” Ezek a válaszok édesanyám számára, mint szakember, rengeteg információt hordoznak. Egyik kedvenc történetem, amikor megkérdezte egy kisfiút, milyen állat szeretne lenni, és miért. A kisfiú azt felelte: “Cica, mert egész nap koncsorog.” Ez a válasz elsőre talán nem mond sokat, de mélyebb jelentéssel bír: a macska oda megy, ahova akar, szabad, és senki sem mondja meg neki, mit csináljon. Egy bentlakásos kisfiónak, akinek folyamatosan utasításokat adnak, ez az abszolút szabadság álma.
Az Autizmus Világnapjának lényege, hogy megismerjük és megértsük az autizmussal élőket. Fontos, hogy nyitottak legyünk az új dolgokra, hiszen bármikor változtathatunk a gondolkodásmódunkon, és tanulhatunk valami értékeset.
Asztalos Réka, 11/A
