Dobos Edina és Zalánki Judit tanárnő lelkes munkájának köszönhetően a 2024-1-HU01-KA121-SCH-000205361 számú sikeres pályázat segítségével repültek ki az első fecskéink Írországba, hogy 6 hetet egy ír középiskolában töltsenek, és éljék a helyi diákok életét. A 11.A-s Demjén Mirjam, Faragó Tamara és Forgács Fanni, valamint a 11.C-s Párkányi Domonkos vállalkoztak az ismeretlenre, hiszen most először valósítanak meg hosszú távú egyéni diákmobilitást az intézményünkből.
Természetesen hosszú és gondos tervező-szervező munka, alapos felkészítés előzte meg a kiutazást. Körültekintő mérlegelés után választottuk ki az iskolákat, ahová motivációs levelet kértek a diákoktól, valamint bizonyítvány- és ellenőrző másolatot. A folyamatos kapcsolattartás során tanulóink jelentkezési lapot töltöttek ki, tantárgyakat vettek fel, egyenruha-méretet egyeztettek. Diákjaink két különböző középiskolában folytatják tanulmányaikat, és mindenki külön fogadócsaládnál száll meg, akikkel már előzetesen felvették a kapcsolatot. Domonkos már járt csoportos diákmobilitással Írországban, ezért is szeretett volna visszajutni, a lányok pedig (nem minden alap nélkül) bíznak benne, hogy – klasszikust idézve:
„…This is the beginning of a beautiful friendship.”
Mirjam, Tamara és én egy iskolába kerültünk az írországi Erasmus mobilitásunk során. Szinte ugyanazokat a tapasztalatokat szereztük az első hetünk alatt, amelyek tele voltak élményekkel. Szépen lassan telt az első hetünk, egyszer sem éreztük, hogy repülne az idő.
Február 24-én mentünk először iskolába az egyenruháinkban, akkor ismerkedtünk meg az osztálytársainkkal és tanárainkkal. Először nagyon izgultunk, viszont nagyon szépen helyt álltunk, a tanárok segítőkészsége sokat segített nekünk. Az igazgatóhelyettessel találkoztunk először, ő adta át nekünk az órarendünket, mutatta körbe az iskolát, és azokat a termeket, amikben az óráink zajlanak. Ez egy nagyon kis iskola, de néha még így is el tudunk veszni benne. Szerdán tanári továbbképzés miatt nem volt iskola, ezért a lányok átjöttek hozzám és megoszthattuk élőben egymással az eddigi tapasztalatainkat, emellett együtt tudtunk tanulni és felzárkózni az otthoni tananyagból is. A hetünk során sok új emberrel ismerkedtünk meg, és betekintést nyertünk az igazi ír életbe. Új barátokat szereztünk, közöttük egy hozzánk hasonló német cserediákkal is jó barátságba kerültünk.
A családoknál nagyon jó dolgunk van, odafigyelnek ránk, törődnek velünk, és segítenek abban, hogy otthon érezhessük magunkat. Engem és Tamarát hoznak és visznek az iskolába, viszont Mirjam megtapasztalhatja az iskolabusz érzését itt külföldön. Az angolunkat nagyon jól tudjuk fejleszteni a családdal való folytonos kommunikáció során.
A hétvégét Tamara, Mirjam, Domonkos és én Galwayban töltöttük. Ez a nap egy igazi felüdülés volt. Nagyon sokat segített mind a négyünknek abban, hogy a honvágyunkat csillapíthassuk. Sok helyen jártunk, meglátogattuk például a Szent Nicholas templomot, a Katedrálist, Salt Hillt, és élvezhettük Galway gyönyörű utcáit, amelyek tele voltak zenészekkel, élettel és színekkel. Megoszthattuk egymással a heti történéseket, és tanácsokkal, jó gondolatokkal segíthettük egymás elkövetkezendő napjait.
Hálásak vagyunk a lehetőségért, és hogy itt lehetünk, ezzel pedig az iskolánkat képviselhetjük. Hálásak vagyunk Dobos Edina tanárnőnek, aki folyamatosan kapcsolatban van velünk, és minden nap érdeklődik felőlünk.
Domonkos első hete Írországban:
A hosszú, de szerencsére rendben történő repülőút után Mirjam, Tamara, Fanni és én megérkeztünk Shannonba, ahol szívélyes fogadtatás vár minket. A körülbelül kétórás autóút után mindenki el lett helyezve a kijelölt családjánál, és megkezdhette az ismerkedést velük. Szerencsésnek érzem magamat, mivel az első találkozástól kezdve meg tudtam találni a közös hangot az anyukával, Amandával, a három gyermekével és a kettő, általa elszállásolt hosszú távú cserediákkal, a spanyol és a francia fiúval. Amanda nagyon sokat segített az itteni eligazodásban, amire nagy szükség van, mert vidéki részen lakom. Hétfőn nem volt oktatás az iskolámban, ahova egyébként a másik kettő lakótársam is jár, így lerázhattam a rozsdát a hosszú utazás után. Az első napom a körülményekhez képest jól telt, szót váltottam pár osztálytársammal, feltérképeztem az iskolát. Nagy segítségemre volt Louison, a francia cserediák, aki hasonlóan hozzám, ötödéves az elphini iskolában. Az igazgató és az igazgatóhelyettes is köszöntött az első napomon, megkaptam az órarendemet és kezdődhettek az óráim. Nagyon sok érdekes tantárgyam van és sok új tudást szereztem már ezalatt az egy hetem alatt is.
A hétvégén Galway városába utaztunk az EKKÉ-s csapattal és a lányok egyik cserediák osztálytársával. Nagyon sokat sétáltunk és nézelődtünk. Csodáltuk a tengerpartot, megéreztük a tenger sós illatát. Ez a nap nagyon megnyugtató volt számomra és biztos vagyok benne, hogy a lányok számára is, mert mindannyian egy cipőben járunk. Nagyon várom a jövő szombatot, hogy ismét kikapcsoljunk és a saját nyelvünkön fejezhessük ki magunkat. Az otthon gondolata alkalmanként elszomorít, rendkívül nagy kihívás áll előttem, de tudtam, hogy hasonló fog bekövetkezni. Minden nap próbálom elterelni a figyelmemet az otthoni életemről és a szokások hiányáról, és szerencsére azt mondhatom, hogy mindennap egyre könnyebb. Nagyon sokat segít a családom, akik folyamatosan próbálják elterelni a figyelmemet az otthonról, mindennap felhívjuk egymást, így nem szakadok el teljesen a magyarországiaktól. Ugyanezeket el tudom mondani a barátiamról, jólesik, hogy még ilyen távol egymástól is számíthatok rájuk. Nagyon szépen szeretném megköszönni Dobos Edina tanárnőnek a segítséget, miatta nem lennék most ott, ahol vagyok. Hosszú órákon át tartó papírmunka és adminisztrációt követően megteremtette számunkra a lehetőséget és éltünk vele. A jövő hét elteltével újabb bejelentkezést fogok tenni, hasonlóan, hetente az itteni időm leteltéig. Hiányoztok otthoniak, hamarosan találkozunk!
Demjén Tamara
Faragó Mirjam
Forgács Fanni
Párkányi Domonkos
