A magyar népmesékben mintha valaki rátapadt volna a turbógombra. Ló, ami a hamuból bújik elő és egy pillanat alatt villámhátú csodává változik. Csizma, amivel olyanokat lehet lépni, hogy lassan a GPS is feladja. Üveghegy, amin egy átlagos ember két perc alatt lezúgna. Sárkányok, amelyek több fejjel rendelkeznek, mint amennyit egy családi vacsorán el lehet látni.
De honnan jönnek ezek a meghökkentő motívumok? A válasz sokkal izgalmasabb, mint elsőre gondolnád.
A táltos paripa: amikor a ló több, mint ló
A hamuban heverő csikó, amely hirtelen átváltozik égi, tüzes, mindent bíró táltossá, valójában ősi világképből ered: a magyar sámánok segítőszellemeiből.
A ló nem jármű, hanem szellemi turbóhajtómű.
A hős nem egyszerűen lovagol, átszáguld a világok között.
Ezért nem működik a dolog semmilyen random mesehősnek. A táltos lovat csak az „érdemes” ember tudja megszelídíteni, ez a beavatottság tesztje.
A hétmérföldes csizma: az expresszív világjárás őse
A hétmérföldes csizma tulajdonképpen ősi teleport.
A „hét” mágikus szám, és minden mérfölddel a hős közelebb kerül valami tiltott, titkos vagy éppen félelmetes tudáshoz.
Ezért fontos: ezek a mesék soha nem csak tárgyakról szólnak.
A csizma a gyors megismerés, a világok közti ugrás metaforája.
Üveghegy: a „Game Over” pálya a mesékben
Az üveghegy a népmesei univerzum egyik legdurvább akadálya, és nem véletlenül.
Az ősi, sámánisztikus világkép szerint a világ több szintből áll.
Az üveghegy a felső világ kapuja: csillogó, törékeny és szinte elérhetetlen.
Aki ezen átjut, az már nem egyszerű hős
hanem valaki, aki a lehetetlent feszegeti.
Többfejű sárkány? Több probléma, több próba
A sárkány nem csak „gonosz”, hanem a káosz legsűrűbb formája.
Minden levágott fej → egy rendellenesség megszűnik.
A magyar sárkány sokszor emberi tulajdonságokkal bír, lova van, tárgyalni is lehet vele valójában egy szimbolikus, kapuőr-jellegű figura.
Minél több feje van, annál nagyobb a rend helyrehozásának tétje.
A beszélő állatok: a természet még nem fogta be a száját
A róka, a kisegér, a madár mind-mind a régi animista hitvilág lenyomatai.
A természet tele van szellemmel, lélekkel, akarattal.
A hős azért kap segítséget, mert tiszteli a világ rendjét.
Ezek a segítők gyakran a hős rejtett értékeit hozzák felszínre:
furfangot, türelmet, kitartást.
Miért működik ez még ma is?
Mert ezek a motívumok nem díszek.
Mind egy-egy belső utazás, próba, felismerés képe.
A magyar népmesék nem szépelgő esti történetek voltak, hanem ősrégi tudásrendszerek.
Ezért tűnnek ma is különösnek, vibrálónak, néha egészen vadnak.
És talán ezért szeretjük őket: mert valahol mélyen a mi gondolkodási rétegeinkből nőnek ki.