A slam poetry egy különleges, kortárs irodalmi műfaj, amely a költészetet, az előadó-művészetet és a társadalmi kérdésekre való reflexiót ötvözi. Célja, hogy a vers ne csupán olvasmány legyen, hanem élő, közvetlen élmény, amely megszólítja a közönséget. Az elmúlt évtizedekben a slam világszerte, így Magyarországon is jelentős kulturális mozgalommá vált.
A műfaj gyökerei az 1980-as évekre, Chicagóba vezethetők vissza, ahol Marc Kelly Smith megreformálta a hagyományos irodalmi felolvasásokat. Célja az volt, hogy a költészetet kimozdítsa az elitista irodalmi körökből, és visszavigye az emberek közé. A slam esteken a fellépők saját szövegeiket adják elő, általában három percben, miközben a közönség aktívan reagálhat, értékelhet és részt vehet az élményben.
A magyar slam poetry története 2006-ban kezdődött, amikor Budapesten megszervezték az első slam esteket. A kezdeményezéshez olyan személyiségek kapcsolódtak, mint Gyukics Gábor, aki Amerikában ismerkedett meg a műfajjal, és hazahozta annak szellemiségét. A slam hamar népszerű lett a fiatalok körében, mert lehetőséget adott arra, hogy aktuális társadalmi, politikai vagy személyes témákat friss, közvetlen formában fogalmazzanak meg.
Az évek során kialakult a magyar slam szcéna intézményesített formája. Megalakult a Slam Poetry Budapest Klub, amely rendszeres rendezvényekkel és versenyekkel teremtett fórumot a slamereknek. 2008-tól kezdve országos slam bajnokságokat is rendeznek, amelyek a műfaj egyik legfontosabb eseményeivé váltak. Ezeken a versenyeken a fellépők nemcsak egymással, hanem a közönség figyelméért és támogatásáért is versenyeznek.
A hazai slam mozgalom meghatározó alakjai közé tartozik Simon Márton költő, aki szervezőként és előadóként is kulcsszerepet játszott, valamint Kemény Zsófi, aki a fiatal generáció egyik legismertebb slamere. Rajtuk kívül Süveg Márk (Saiid) és sok más tehetséges előadó járult hozzá ahhoz, hogy a slam poetry Magyarországon is széles körben ismertté váljon.
Ma a slam poetry fontos része a kortárs magyar kultúrának. Egyszerre irodalmi és előadó-művészeti forma, amely teret ad a véleménynyilvánításnak és a közösségi élményeknek. A műfaj sikere abban rejlik, hogy képes megszólítani a fiatalabb generációkat, és új, élő kapcsolatot teremt a költészet és a hallgatóság között.
Hoztam is nektek egyet, olvassátok szeretettel!
Savanyúság
Az élet? Citrom.
Savanyú, sárga, csillog a fényben,
de hidd el, addig facsarnak,
amíg egy csepp sem marad benned a lében.
És amikor kifacsartak, marad két opció:
komposzt, vagy kuka.
Az egyik puha, az ölel, az ágy,
az másik rideg, hideg, és kidob a világ.
Komposzt: ott lebomlasz, ott pihensz,
ott a semmi ringat,
és egyszer csak nő valami más belőled.
Kuka: ott nincs vigasz, nincs "majd más",
ott csak te vagy, a héj, meg az üresen kongó világ.
És tudod mit mondanak?
Ha az élet citromot ad,
csinálj belőle… Narancsot!
Na de ki látott már ilyet?!
Hogy savanyúból édes lesz,
hogy a világ átírja a képletet.
Én azt mondom: ha citrom vagy, légy citrom!
Ha kifacsarnak, kiáltsd ki magad:
„Benned még mindig van íz,
még mindig van sav!”
Mert lehet, hogy a narancs szebb,
de a citrom keményebb.
A narancs csak édeskedik,
de a citrom csíp, mar, égetik.
És mi is ilyenek vagyunk:
nem narancsok,
hanem citromok.
Fanyar szavak, keserű igazságok,
és ha kifacsarnak,
abból születnek a legnagyobb álmok.
